yardbirds blogja

- Szia!
- Szia kicsi!
- Engem nem kicsinek hívnak, én Hajnalka vagyok, és négy éves leszek.
- Á, dehogy. Hajnalka én vagyok.
- Nem, mert te öreg vagy és csúnya, te nem lehetsz Hajnalka!
- Ez igaz, tulajdonképen vicceltem, Tibornak hívnak, illetve Tibor bácsinak. És ötven éve voltam négy éves. Az biztos, hogy te vagy a legszebb Hajnalka, akit mostanában láttam.
- Mit csinálsz itt?
- A Földhivatalban voltam, és utána leültem ide megenni egy szendvicset mielőtt hazaindulok. Kérsz te is?
- Ühüm.
- Hát akkor Hajnalka van szalámis, és sajtos is, melyiket kéred?
- A sajtosat, a szalámisat meg elviszem anyukámnak.
- Rendben.
- Tudod mi még nem reggeliztünk.
- Aha.
- És itt voltunk éjszaka is. Hideg volt.
- Miért, nincs otthonotok?
- De van, csak apa elküldött minket, mert nagyon mérges volt, és be volt rúgva. Ő nem az igazi apukám, mert az meghalt, felborult autóval. És itt vagyunk, anya azt mondta, hogy Istenke biztosan küld segítséget.
- Hát Istenke engem küldött, lelkemre kötötte, hogy segítsek.
- Te onnét fentről jöttél?
- Nem, hanem Vágfüzesről.
- És segítesz?
- Persze, hát Istenke azért küldött.
- Elviszem a szendvicset Anyunak, jó?
- Jó, és mond meg neki, hogy Tibi bácsi szeretne beszélni vele.
.....
- Szóltál?
- Képzeld Tibi bácsi, apa itt van. Bocsánatot kért, azt mondta soha többé ilyet nem csinál.
- Szép kis alak. Anyukád nem jön?
- Nem, ők most ott sírnak. Anya köszöni a szendvicset.
- Szívesen.
- Akkor én megyek is.
- Rendben. Légy jó kislány.
- Aha. Te tényleg Istenkétől jöttél?
- Hát persze, és látod csak leültem, hogy megegyek egy szendvicset itt a padon, és rendbe is jöttek a dolgok.
- Az én szendvicsemet is Istenke küldte?
- Persze. Ő mindenkire odafigyel szendvics ügyben is.
- Akkor szia!
- Szia Hajnalka.